Mennyire volt egyenes az utad a pszichológia felé?

Pályaválasztás idején még nem tűnt egyértelműnek az irány. Nagyon jó gimnáziumba jártam Szekszárdon, ahol sok tevékenységben kipróbálhattam magam, színjátszó csoportban, énekkarban szerepeltem, néptáncoltam, iskola újságba írtam. Elsősorban a történelem és latin érdekelt, de a reál tárgyak matek, biológia sem álltak távol tőlem. Latinból több tanulmányi, országos és nemzetközi versenyen is indultam és kiemelkedő eredményeket értem el. 

A tantárgyi érdeklődésem alapján a jog tűnt jó iránynak, bár magamban nem éreztem elhivatást erre a pályára. A tájékozódás érdekében nyílt napokra, továbbtanulási előadásokra látogattam el, ahol két meghatározó élményben volt részem. Mindkét alkalommal kriminálpszichológiai témájú előadások keltették fel a figyelmemet, melyeknek a pszichológiai vetülte fogott meg. Úgy éreztem, hogy a pszichológia lefedi az érdeklődésem nagy részét, ezért a felvételi papíron már az ELTE pszichológia szakát tettem első helyre.

A környezetem, családom, tanáraim meglepődve vették tudomásul a döntésemet, a kezdeti ellenérzések után, csak akkor nyugodtak meg, amikor már látták, hogy élvezem, amivel foglalkozom és hogy jó helyen vagyok. Az alapképzés után a mesterképzést a klinikai és egészségpszichológiai szakon végeztem el.

Mit tanácsolnál, mi segíthet megtalálni a megfelelő irányt hivatásunk felé?

A tájékozódás egy alapvető lépés, amit nem lehet kihagyni, érdemes szakmai előadásokat hallgatni, a témában olvasni, vagy szakterületen jártas emberekkel beszélgetni.

Amivel feltétlenül érdemes tisztában lennünk, hogy milyen készségeknek, képességeknek vagyunk a birtokában. Nem csak az számít, hogy milyen tantárgyakból vagyunk jók, hanem hogy milyen más szociális, érzelmi intelligenciához köthető kompetenciáink is vannak, mert például az is egy készség, hogy felismerem, hogy mikor kell súgnom egy osztálytársamnak. A felismert készségeket pedig be lehet forgatni az önmagunkról alkotott képbe. 

Hivatásunk megtalálásának az alapja lehet, hogy amiben jók vagyunk és az érdeklődésünk összetalálkozik, ezért érdemes elgondolkodni azon is, hogy milyen élményeink vannak, amikor jó értelemben vett borzongásos örömöt éltünk meg, mert az lehet annak a jele, hogy érdemes azzal a dologgal többet foglalkoznunk.

Milyen kérdések lehetnek esetleg a segítségünkre?

Az egyik klasszikus kérdés lehet: Ha bárkivel beszélgethetnél, ki lenne az? – sok mindenre rávilágít, hogy kit választanánk ill. mit kérdeznénk, pl a Dalai Lámától, az USA elnökétől, vagy bármelyik történelmi személyiségtől.

A másik lehetséges kérdés, ami segíthet új perspektívát adni: Ha nem számítana a pénz és bármivel foglalkozhatnál, mi lenne az? – ez azért is egy izgalmas kérdés, mert meg lehet figyelni, hogy a válasz, mit vált ki az illetőből. Lelkesedést, szorongást? Energetizálja a lehetőség és kezdeményezővé válik, vagy megijed az ismeretlentől és megtorpan.

Mi segíthet a készségeink feltérképezésében?

Sok mindent érdemes kipróbálni, még olyan dolgokat is, ami a komfortzónán túl vannak, mert ha nem is jön be az adott tevékenység, akkor is fontos tapasztalást nyerhetünk és nem csak egy feltételezésünk lesz róla. 

Érdemes azt is végig gondolnunk, hogy miért szeretünk valamit csinálni, mi a közös a kedvelt tevékenységeinkben pl, elmélyülés, fizikai aktivitás stb.

Az önismeretet pedig azért sem lehet kihagyni ebből a kérdésből, mert a készségeink beazonosításán túl nagyon fontos tisztában lennünk az életcélunkkal és hogy mi az, ami értelmet ad az életünknek. Kiindulásnak jó lehet megcsinálni néhány tesztet, sok elérhető ingyenesen is az interneten. Az egyik pl. a DISC vagy Négyszín teszt, ezt használják a szervezeti, céges és tréning világban is. Persze ez csak az első lépés, a munka nagyja ezután jön.

Hogyan tud ebben egy pszichológus segíteni?

Mélyebre kell ásni ahhoz, hogy meg tudjuk mik az alap-pilléreink, amik meghatározzák a gondolkodásunkat. Meg lehet vizsgálni, hogy ahonnan jövünk, a család, az iskolai közeg mit tartott fontosnak. Például vannak - e szakmák, amiket jobban elismert a környezetünk, a munkával töltött időt mennyire értékelték, mit tartottak fontosnak, egy hétvégi munka találkozót, vagy a családdal töltött kirándulós hétvégét. 

Előfordulhat, hogy a családból hozott értékrend, nem azonos és nem összeegyeztethető az egyénivel, ezért fontos tisztában lennünk azzal, hogy nekünk személyesen mi az, ami fontos és nem külső elvárások mentén alakult ki.

Előfordulhat, hogy valakiben nincs érdeklődés és nem tud lelkesedni semmi iránt?

Folyamatosan érdeklődőnek és lelkesnek lenni képtelenség, de az előfordulhat, hogy valaki elfelejti milyen érzés lelkesnek lenni és ilyenkor azt újra meg kell tanulni. A lelkesedést csak elmélyült tevékenység folytatása közben lehet megtalálni, a mindennapokban pedig óriási mennyiségű információ és inger ér bennünket. A marketing csodálatosan használja a pszichológia eszközeit, ahhoz, hogy megragadja a figyelmünket és érzelmi reakciókat váltson ki belőlünk, aminek az egyenes következménye, hogy az ember megcsömörlik. A segítség az lehet, ha tudatosan szabályozzuk mennyi tartalmat engedünk be az életünkbe, illetve mennyit mutatunk meg belőle. 

Mi segíthet nekünk a megvalósításban?

Szeretném a hivatásom megtalálni, az önmagában egy vágy, ami adhat egy irányt. A vágyunk eléréséhez segítség lehet rész célokat kitűzni, mert vágyakból, álmokból nagyon sok van, de abból kevés teljesül cselekvés nélkül. A SMART, egy célkitűző rendszer (angol mozaik szavak kezdőbetűiből áll, magyarul: konkrét/mérhető/elérhető/releváns/időhöz kötött), ami segítségünkre lehet abban, hogy elkezdődjön a folyamat. Esetünkben az lehet egy cél, hogy azt mondjuk például, hogy év végéig öt hivatással, tevékenységgel ismerkedek meg.

Egy másik példa: szeretnék megtanulni festeni, az egy vágy.  Cél pedig úgy lesz belőle, hogy azt mondom, hogy hetente kétszer kedden és csütörtökön egy órát a festéssel töltök. 

Lehetséges, hogy „mi a hivatásom?” kérdést úgy tegyem fel, hogy „mi a dolgom a világban”?

Ezek nagy kérdések, és nem baj, ha nem tudjuk azonnal megválaszolni, de fontos elgondolkodni rajta, hogy legyen egyéni elképzelésünk arról, hogy mi az, ami értelmessé teszi az életünket, mi az, amit mi hozzá tudunk tenni a világhoz.

Ez egy keresési és egy fejlődési folyamat, ahogy egyre többet látunk, tapasztalunk a világban, úgy érik és változik a személyiségünk, éppen ezért erre a kérdésre adott válaszunk is változhat. 

Ehhez türelem, kitartás és bátorság is kell. Bátorság azért, hogy ne féljek a felfedezéstől, amire majd jutok. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy megengedem - e magamnak, hogy változtassak. Azt látom, hogy sokszor azon csúszik el a folyamat, hogy nem mernek kísérletezni, próbálkozni és váltani, pedig az csak egy régi mítosz, hogy egy út van. Azt gondolom, ha egy dolgot jegyzünk meg a beszélgetésből akkor ez legyen az: A keresés, a kísérletezés is egy út, amit lehet élvezni!

Kóka Boglárka

okleveles pszichológus